Bejelentkezés

Regisztrálás


2016. február 22., hétfő 07:58 VEL-VET hírek

Együtt egy közös ügyért

Együtt egy közös ügyért

2016 február 12. péntekén érkezett egy röpke felkérés: "- Beszélj légyszíves állatorvosként az Együtt Egy Ügyért, Együtt az Állatkínzás Ellen tömegtüntetésen a Parlament előtt!" Nem tétováztam, egyből igent mondtam. Miért? Mert életem java részét az állatoknak szenteltem, és mert tapasztalt szakemberként hiteles személynek éreztem magam arra, hogy 120 állatvédő szervezet és 8000 ember előtt szólaljak fel és ekkora tömeggel osszam meg a bennem rejlő érzéseket, azt a kimondhatatlan mélyen gyökerező dühöt az állatkínzással kapcsolatban.

De a történet már korábban kezdődött. Hivatásom mindig szerves részét képezte a felelős állattartás propagálása minden fórumon és médiacsatornán keresztül. Aztán jött a deteki kutyamészárlás, amivel kapcsolatban orvosi szakvélemény elkészítésére kértek fel. Megkaptam az esetről a videófelvételt, ami még az évek hosszú során edződött érzelmi világomat is alaposan felkavarta! Azt a nyers brutalitást nem lehet szavakkal leírni! Itt végleg elhatároztam, hogy minden erőmmel, igyekezetemmel és szaktudásommal támogatom e nemes, humanitárius megmozdulásokat! Szóljunk azok helyett, akik némán tűrnek!

Aztán eljött a nagy nap. Már a helyszín felé haladva felidéződtek bennem azok a fájdalmas tekintetek, szomorú, elárvult szemek, kínoktól megsatnyult testek, megcsonkított végtagok, vérző sebektől hemzsegő testfelületek, amelyek mind az EMBER keze nyomait viselik magukon.

Feltettem magamnak a kérdést: "Ezek vagyunk MI?" Nem, nem .... és ebben 8000 ember erőteljes skandálása erősített meg: BÖRTÖNT AZ áLLATKÍNZÓKNAK! Ezek azok az emberek, akik életük minden percét feláldozva segítenek embertársaik bűntetteit jóvátenni! Velem együtt!

A pulpitus előtt mosolyogva kérdezték tőlem: Papír nélkül ekkora tömeg előtt? Mosolyogva válaszoltam: "Minden bennem van, ami az évek során felhalmozódott, csak ki kell öntenem!"

Aztán szólítottak, felléptem, de feszültségnek, izgalomnak, lámpaláznak apró jeleit sem éreztem magamon, körbenéztem és a velem együtt érző tömeg hatása magával ragadott. Valami ott megváltozott bennem, hogy egy nemes cél egyik jeles képviselője lehettem. Amint megkönnyebbültem a lelki tehertől óriási lelki nyugalom árasztott el. Életem legemlékezetesebb, legfelemelőbb napját éltem meg.

Köszönöm Mindenkinek, aki meghallgatott, VELem tartott és osztozott e nemes nap életre szóló élményében!

Végezetül az én napi mottóm:

"Az állattartás nem kötelesség, hanem felelősség!"

sr Paál Csaba & VEL-VET TEAM

407 Utoljára frissítve: 2016. május 15., vasárnap 20:55

Ezt olvasta már?

Segítsünk rajtuk!